Kezdetek 2006 egy áprilisi napon.

Ebben a dokumentumgyűjteményben nem a sexről, nem a pedofil papokról, mégcsak a holocaust-ról sem lesz szó, tehát nem bestseller szagú kiadvány lesz, hanem az árulókról, valamint azokról akik verekszenek értünk és a népről, egyszerűen a felvidéki magyarság megmaradásáról, az azonos alkotmányos jogokról és arról lesz szó benne, miért nem kérjük és akarjuk a jussunkat, miért nem küzdünk a megmaradásunkért az ezerszáz éves hazánkban. Autochton nép vagyunk, tehát jogunk van az alkotmányos azonos jogokra, asszimilációmentes életre, megmaradásra a szülőföldünkön. Megpróbálom mindazt leírni részletes elemzések segítségével, ami 2006 és 2013 között történt, egy kicsit megemlítve az1989- és 2005-i időszakot is. Ki mit csinált és hogyan 2006-ig, azt nem tudom teljes bizonysággal megállapítani, de annyit azért megemlítenék, hogy ami a tényleges megmaradásunkról szólt, hát lényegében nem történt semmisem. Politikusaink tettek-vettek, de nem csináltak semmi olyat, ami megállította volna a durva és nyílt, az ellenünk irányuló tudatos asszimilációt, így tovább szórványosodtunk. Pedig van megoldás a bajainkra, békés autonómia küzdelemnek hívják és maga a megoldás pedig a KÖZÖS TERÜLET AUTONÓMIA AZONOS JOGGAL.

A legfontosabb dolgokról a legnehezebb beszélni.
Ha ezekről akarunk véleményt cserélni, - gondolatainkat kimondva - összezsugorodottnak érezzük magunkat, pedig ha azok tettekkel párosulnak határtalanokká válnak. A fontos dolgokról beszélni kell, mégha nevetségessé is válunk azok szemében, akik az igazságot titkolni szeretnék előttünk. A soviniszták és az ellenfeleink mindent megtesznek azért, hogy a titok továbbra is titok maradjon, ellehetetlenítenek minket, sértegetnek minket, de akkor is ki kell mondani azt, ami irányjelzőként vezet el minket egy békés megmaradási küzdelembe. Csakis a szabad akarat lehet sikeres. A titok, csak akkor nem marad titok, ha azt ki is merjük mondani. Könyvem megírásához segítségül hívtam nálam sokkal nagyobb emberek időálló gondolatait, amelyek aktualitásukból semmit sem veszítettek. Mindjárt el is kezdeném egy nagy ember, nagy igazságával.

Ben Franklin mondta: "Az, aki feláldozza szabadságát a biztonságáért, egyiket sem érdemli meg." - tehát biztonság nincs szabadság nélkül, aki gyerekeinek és szereteteinek biztonságos életet szeretne bebiztosítani, annak előbb a szabadságot kell kiharcolnia.

Nem azoknak kell az autonómia akik nem akarják, hanem azoknak, nekünk akik önállóan szeretnénk gondolkodni és cselekedni, egyszóval saját ügyeiket mi magunk szeretnénk intézni. Most akarjuk ezt, vagy maradunk szolgasorban. A rabszolgasorsunk az alárendeltségünk elfogadásával kezdődik.

Wass Alberthez fordulok segítségért, hogy az olvasóim minél nagyobb hittel megértsék nem rossz szándék, csakis a segítő kéz kinyújtása volt az egyetlen célom, amikor elkezdtem autonómiázni:

Üzenet haza (részlet)
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
(Bajorerdő, 1948)

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, nem vagyok betűvető író, sem politikus, sem tipikus értelmiségi, csupán egy vagyok a tengernyi ember közül, egy a sok felvidéki magyar közül. Így mindenkitől elnézést kérek, ha stílusom és az írói kiforrottságom az elvárható tökéletességet nem üti meg. Csakis egy dolog vezérelt, hogy az igazat, csakis az igazat írjam le. Célom a dokumentum könyvvel csak az volt, hogy rámutassak azokra a hiányosságokra, amelyeket a felvidéki magyar politikusaink az évek alatt elkövettek. Mindezt a saját látószemszögömből nem az égen, hanem a földön járva és a körülöttem lezajlott történések alapján. Ezért mindaz, amit itt olvasni fognak, az valakinek nagy igazságnak, másnak hazugságnak tűnhet. Egy lényeges dologra törekedtem, hogy azt írjam le, amit láttam, olvastam és megtapasztaltam, mindenfajta öncélú deformációkat mellőzve.

Azt vallom. nekem nincsenek ellenségeim, csak ellenfeleim, akik más nézeteket vallanak. Egy a feladatom, hogy szelíd győzelmet arassak felettük úgy, hogy az én igazságom az ő igazságukkal legyen teljes.

Egy fórumozó így vélekedett rólunk felvidéki magyarokról: a többé-kevésbé elszlovákosított, megosztott, érdekeiért kiállni nem merő és nem tudó, csak a sült galambot a szájába váró passzív, opportunista, a sír szélén imbolygó alakulat, amely egy normális magyar érdekérvényesítő politikust nem képes kinevelni magából;
Nehezem mondom ki, de nagyon igaza van.

Azt mondják a múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni, akkor ne ott keressük bajainkra a gyógyírt. Önmagunk megismerése jelenünkben a lehetséges közép-európai konfliktushelyzetek kezelésének egyik kulcsa. A másság megismerése is a gyógyulás része, akárcsak a nyílt viták gerjesztése, amikre égető szükségünk van. Már Thomas Mann is megmondta: "A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigetel." Mit tegyünk, ha nem akarunk beszélni a bajainkról, sőt azokat (sajátjainkat) szidalmazzuk akik megpróbálnak vitákat gerjeszteni a minket érintő tabu témákban. Tehát amiről nem lehet hallgatni, arról beszélni kell.
Sajnos, 90 éve csak latolgatunk, de nem merünk, nem merünk küzdeni az alkotmányos jogainkért, az azonos jogainkért, pedig csak a békés küzdelem lehet a megoldás a bajainkra. Küzdelmünk sikere a szívünkben lakozik, ha ez egyszer cserben hagy minket, mert nem mertünk küzdeni a jussunkért, semmi sem élesztheti fel, örökre odaveszett. Tökéletes megoldások, amelyek segítenék az azonos jogaink békés kikövetelését nem léteznek. Minden változás csakis az akarat mezsgyéjén történhet. Ha akarjuk megmaradunk, ha nem kiáshatjuk a sírunkat.

Fölvidékiek, szabad akaratú honfitársaim, gyáva és megfélemlített népnek nincs hazája, sem jogai, sem jövője. Ismerős szöveg, szinte mindannyian már hallottuk, ismerjük és tudjuk, ha továbbra is tétlenül szemléljük elsorvadásunkat, tudatos asszimilációnkat, akkor 20-30 év múlva már csak mutatóban marad magyar Fölvidéken.

Lao Ce szerint: Amit összenyomnak, kiszélesedik, amit legyengítenek, megerősödik, amit megölnének, nem marad meddő, aki lopna, az lesz a vesztő. De épp ezt nem értik. A gyenge legyőzi az erőseket, a lágy a keményet. A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet. Az állam éles fegyvereit ne villogtassák a népnek.

Igen az emberi szabad akarat és a sose szűnő jelen ismerete nélkül, nincs tényleges szabadság. Nem előrelátásra, hanem rálátásra van szükségünk, a jelen igazságára törekedve, mert az isteni igazság létezik és megkapható, mint a szabad akarat terméke, szabadságnak hívják. Nem lehet szabad az, aki nem akar az lenni. Szabadnak lenni pedig annyit jelent, hogy újból otthonra, hazára akarunk lelni. Fölvidéken, Honföldön, a szülőföldön akarunk élni, s halni, az ezeréves hazánkban, reverencia és a toportyánlelkű politikusaink nélkül. Vereckei-hágón innen, Latorca völgyén túl, egészen Dévény váráig.

A nepáli Fehér Királyi Kolostor vezetője magyarországi tartózkodása idején így szólt a magyarokhoz: "Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!"

Elindult? Induljon el!

Vegyük végre tudomásul magyarnak lenni nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem feladat.

Petőfi mondta: „Én magammal akarok békében élni, nem az emberekkel." Megfogadva szavait, én sem azért kezdtem el autonómiázni, hogy szeressenek az emberek, hanem azért, mert az ütlegelés, az asszimiláció és a szolgaság ellen csakis az önrendelkezésünk segíthet, ha a saját ügyeinket mi magunk fogjuk intézni (SÜMSzI). A megélhetési politikusaink a nemzetstratégiai lehetőségeinket az 1989 előtti állapotokra süllyesztették vissza, mert a 89-es un. rendszerváltók elárulták a felvidéki magyarság létérdekeit, csakis a saját zsebeik megtömésével foglalkoztak az elmúlt húsz évben, nem pedig azokkal a problémákkal, amelyek a megmaradásunkról szólnának. Az ő idejük lejárt és az erkölcsösebb politikusoknak, valamint a ténylegesen tenni-akaró civil szférának kell átvennie a felvidéki magyarság ügyeinek az intézését, általános és alapvető kisebbségi létkérdéseinek a megoldását, annak felvállalását.

Egy barátom ezeket írta: Amikor a „gazdasági-politikai elitnek" nevezett bagázs bármely tagja tesz vagy mond valamit, általában nem az igazság, netán a kereszténység vagy éppen a magyarság érdekei vezérlik tetteit vagy szavait, hanem csak és kizárólag az önérdek. Ez nemcsak a csonkahoni politikusokra érvényes, hanem a Markó- és Bugár-félékre is. Azért nem harcolnak Felvidéken az autonómiáért a "hivatásos" politikusok, mert az önérdek nem ezt kívánja. A közérdek viszont az autonómia kiharcolása lenne. Minden népnek joga van az önrendelkezésre, ez egy ENSZ alaptétel. Miért nem indulnak ki ebből? Mert ugye az önérdek nem ezt diktálja, esetleg a húsos fazék távolabb kerülne. (ND)

Nemcsak nemakarásunk a bűn, hanem az is ha teret engedünk nemakaróknak. Mi nem merünk, ők meg tömték a saját zsebeiket. nemakarásuk fájdalmas sebeket ejtett a felvidéki magyarságon, de mi meghunyászkodva mindezt eltűrtük, ma is eltűrjük.

„A szlovákiai magyarok között a többségi lakosság előtti meghunyászkodás jelei láthatóak. Számos magyar idegenkedik azon radikális csoportoktól, amelyek hajlandóak a barikádra menni, és nagyobb nyelvi jogokat követelni. A meghunyászkodó csoportok azt hiszik, hogy nincs értelme veszekedni egy olyan helyzetben, amikor a legtöbben amúgy is tudnak szlovákul. Úgy vélik, hogy a társadalmi béke sokkal fontosabb annál, minthogy minden helyzetben érvényesüljenek az emberi jogok. Finnországban olyannyira ismertek az ilyen fajta csoportok, hogy még köznapi nevük is van. Kushadóknak hívják őket. A radikálisabb csoportok szerint a magyarok nem tudnak kimenekülni a megaláztatásból, ha a központi, magyar intézmények – beleértve a magyar nyelvű napilapot, az Új Szót – a megalkuvó csoportok kezében vannak." (forrás: www.vasabladet.fi)

Mi mindenről kell beszélnünk? Szabadságról, mint egy eszméről. Újjá születésről. Mi irányítja tetteinket? Pénz. Hatalom. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A tömegek. Anarchia.Maffiakapitalizmus. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A cél szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció. Árulások. Mindezek a nemakarásunk okai.Mi a megoldás bajainkra? Megmaradásunk, jussunk a szabad akaratunkban rejlik.

Gyakran gondolkoztam azon, ha egyszer írásra adom a fejemet, hogy megírjam a Commora Aula történetét a kezdeteket, az autonómia-törekvéseinket, mivel is kezdjem, melyek azok a leginkább ideillő gondolatok, hogy senkisem vádolhasson meg, a könyv elolvasása után öndicsőítéssel és netán-tán hazugsággal, vagy esetleg mindazokkal a lesajnálkozós sértegetésekkel, amit Barak Laci nagyon találóan megfogalmazott, amikor ezeket írta rólam: "Bósza, aki bizony hiteltelen. De nem azért ám, mert becstelen lenne, meg van sapkája vagy nincsen sapkája stb! Hanem azért, mert igen-igen finoman szólva, egy már-már fájdalmasan tudatlan ember ő..." (1) A stb-hez még hozzá tenném, hogy szönöszös, sziszes, kgb-s és isten tudja még milyen ügynök, mi mindennel vádoltak. Na, de majd erről talán később.

"Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl", mondta Ghandi, de mennyire igaza van. Már megtűrnek, mert vagyok, nevetnek rajtam, mert az igaz szót hirdetem, már harcolnak is ellenem hazugságokkal és féligazságokkal. A győzelem? Az még messze van, de nem is nekem kell győznöm, hanem a fölvidéki magyarságnak, hogy ezerszáz éves hazájában megmaradhasson magyarként, anyanyelvével és területeivel együtt.

Amikor rálőttek a lengyel pápára, anyanyelvén imádkozott. Ha az anyanyelv mindenek feletti használati jogát egy nemzetrésztől, annak tagjaitól megvonják, az ország adófizető polgárától, az embertől, akkor a családi gyökereitől és nemzeti múltjától szakítják el.

A szlovák és minden soviniszta célja pontosan ez, ami szerintük a legrövidebb út a felvidéki magyarság teljes asszimilációja felé. A magyar politikusaink elárultak minket, gyáván meghunyászkodtak, megalkudtak és többségük behódolt, az odadobott koloncért cserébe. Saját politikusaink fosztottak meg minket éberségünktől és bátorságunktól, gyáva, tehetetlen néppé degradálták a fölvidéki magyarságot. Mi pedig a nép, minden megaláztatást a végtelenségig eltűrve hallgatunk, elfelejtkezve arról, hogy Szlovákia számunkra csak annyiban létezhet, amennyiben benne elismerést nyerünk.

Wass Albert találóan, így ír a magyarokról: "Háromféle magyar van, egy részük kiszolgálja a hatalmon lévőket az odalökött koncért cserébe, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.. Másik fajta magyar, két lábra állva verekszik, védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
A harmadik csoport, a nép, se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Ez a nagy tömeg. Ez a nép."

Igen, a Commora Aula verekszik másokért is.

Nekünk itt Felvidéken elegünk van az MKP és Híd-Most megalkuvó politizálásából,

elegünk van a szlovák soviniszták provokálásaiból,

elegünk van a 90 éve tartó asszimilációból,

elegünk van jogaink semmibevételével,

elegünk van autonómiajogaink revizionista köntösbe való öltöztetésétől,

elegünk van a Duna másik felére való küldözgetéseikből,

elegünk van a szlovákság jobbik felének a hallgatásából,

elegünk van a felvidéki magyar intelligencia csűrös-csavaros intelmeiből,

elegünk van a farizeusi demokráciából, s a ránk kényszerített csendjéből, hogy minden jó, ahogy van,

úgy egészbe véve elegünk a hazudozásból, eljött az igazmondás ideje, ahogyan Konrad Lorenz is mondta az emberiség hetedik halálos bűne:
"Tömeg-tudatformálás , dogmatizmus, nézet-uniformizálás, manipulálás a reklám által, ebből is elegünk van."

Sokmindenből elegünk, de főleg a ránk nehezedő nemakarásból, politikusaink gyáva és meghunyászkodó megélhetési politizálásukból.

"Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm ..." (Gandhi)

Tökéletes emberek és tökéletes megoldások nem léteznek, de van akarat, hit és bátorság. Akinek a tökéletlenségét ezek a megismerések vezérlik, az csak sikeres lehet egy jogos ügyben. Ilyen ügy a felvidéki magyarság megmaradásának az ügye.

"Különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." (Gandhi)

Minden történetnek van kezdete, így a Commora Aula autonómista honlapnak is, autonómia törekvéseinknek. Sokan kérdezték, mikor és miért is kezdtem el beszélni az autonómiáról? Miért volt szükség a Commora Aula honlapra, mi volt a célom vele?

Ez a történet az autonómiáról, az önrendelkezésről és az azonos jogokról szól. Ezeknek a fogalmaknak a letisztázásáról, sokunk számára ismeretlen lehetőségekről, megmaradásunkról a szülőföldön és egy szebb jövőről szeretnék írni.
Egy áprilisi napon 2006-ban kezdődött minden, a számítógépem előtt üldögélve azon tanakodtam, nem lenne rossz egy saját honlapot szerkeszteni. Hát igen, az akarat szép szó, csak hogyan mindezt megvalósítani. Mivelhogy nem vagyok informatikus, az ismeretségi körömhöz sem tartozott egyetlen egy honlapszerkesztő, pénzem egy önmagamra szabott honlap elkészítésére nem volt, maradt utolsó lehetőségként az internet. Így akadtam rá egy magyarországi vállalkozás honlapjára, ahol viszonylag olcsó pénzen kész honlapot tudtam vásárolni. Csupán néhány alapfogalmat, a szerkesztői programmal kellett megismerkednem, majd ingyen egy héten át próbálkozhattam a honlapom szerkesztésével. Mint első osztályosnak az ABC-el, én is úgy ismerkedtem a szerkesztői program lehetőségeivel. Képek és szövegek szerkesztésével, a linkeléssel és mindennel, ami egy működőképes honlap elkészítéséhez szükséges volt tudni. Legnagyobb problémát az okozta, mi legyen a téma? Minden honlap valamilyen célt szolgál. Valaki vállalkozásának a propagálására használja, valaki szórakozásképpen gyűjt különbözőféle írásokat, adatokat. Nekem is ez okozott legnagyobb fejtörést, vajon milyen irányban mozduljak el, mi legyen a honlapom fő mozgatórugója, az a téma, ami engemet és az esetleges honlaplátogatóimat is érdekelni fogja. A politika, a világban zajló események mindig is érdekeltek, igyekeztem figyelemmel kísérni kis- és nagyvilágunk történéseit, így az internet egyik keresőprogramjába beütöttem több olyan politikai indítású fogalmat, köztük az "autonómia" szót is. Ez a szó, legalább is számomra úgy tűnik sorsdöntő változást indított el életem további részében, akkor még nem tudtam, hogy igazi kihívásokkal fogok szembesülni, rengeteg barátra és ellenfélre teszek szert.. Egy blogíró szavaival éljek, aki a sport nyelvére lefordítva két évvel később ezeket írta rólam: "Kötöttfogású autonómiaharcot indítottam, úszás za Dunaj a naspäť (úszás a Dunántúlra, majd vissza), hogy később szeparatistaként, mint Felvidék Charlie Chaplinje úgy nyomuljak elő, mint a hurrikán. Ne legyen irántam közömbös senki és ő Bósza plakátokat tűzne ki a falára, hisz ez az ember küzdésből jeles. Mégha pincsikutya is és későn érő típus, de mégis nagy tehetség, aki meglepetést okozhat," (Szlovakia Politic Gémz)(2). Nem szenvedek nagyzási hóbortban, de mégis jóleső érzés fogott el, hogy az addigi két éves munkám talán az igazságra éhes emberek lelkében valahol ottmarad. Talán ennek a fiatalembernek az őszinte megnyilvánulása adta a utolsó lökést ahhoz, hogy "fájdalmasan tudatlan ember" (Barak mondta rólam) létemre mégis megírjam a történetemet, de legalább is megpróbálom.

Elképzeléseim szerint inkább dokumentum könyvnek szánom, ahol minden írás eredeti, a maga nyers formájában és igazmondó stílusban kerüljön az olvasó asztalára. Minden történés, vélemény, nézetek konfrontációja, blogerek, fórumozók, a nép fiának a véleménye, a magaméval kiegészítve, a történések idősíkjában, amikor és ahogyan megfogalmaztam, átéltem, annak az állapotnak a fontosságát, ami éppen akkor körbevett, ami fontos volt számomra, hogy mindezt leírjam, reagáljak mások megnyilvánulásaira. Sikerekről és kudarcokról kendőzetlenül, eredeti nevekkel (Duray, Bugár, Csáky, Orbán, Tőkés, sokan mások is) és utólag néha bizonyíthatatlan valóságos történetekkel kiegészítve. Autonómia-törekvéseimet, pedig úgy szeretném bemutatni, ahogyan azt őszintén átéltem, mint megmaradásunk egyedüli zálogát, magyarként Fölvidéken, Honföldön kishazánkban.

Sokan kérdezik ki vagyok és mit is akarok?

Patrióta, aki jogot véd, a jogegyenlőségnek, az állampolgárok egyenjogúságának, a népek önrendelkezési jogának és a polgári elvű erkölcsös érdekpolitizálásnak a híve.
A jogot a jogegyenlőséget, a közeget az autonómiát és az életteret a szlovák-magyar megbékélést akarom. Az autonómia békés kikövetelésének és a szlovák-magyar megbékélésnek kéz a kézben kell megtörténnie. Nincs autonómia megbékélés nélkül, de megbékélés sincs, ha nem lesz autonómiánk Honföldön (Dél-Fölvidéken), vagy közös államunk Honföld Köztársaság, ahol minden polgár azonos jogokkal, diszkriminációmentesen fog élni, nemzeti és etnikai hovatartozástól függetlenül. Ahol minden polgárnak az jut előbb eszébe, hogy ő fölvidéki és csak másodsorban ilyen, vagy olyan nép fia, lánya.
Szolga vagyok, csak szolgálni akarok.

"Szabadságot szenvedés nélkül nem lehet kivívni." (Gandhi)

Egy kedves olvasó így vélekedett a Commora Aula honlap tartalmáról: "Áldás, békesség minden Kedves Olvasónak!

Nagyon örvendetes, hogy még vannak talpon legények s leányok, kik holmi cocusos mounika helyett az értéket választják. Csak gratulálni tudok nekik. Felismerték, hogy a csillogás nem minden, vannak annál lélekgyönyörködtetőbb dolgok is a világon.
Külön meglepődve látom, hogy olyan dolgok is olvashatók, mint Gyimóthy Gábor verse csodás nyelvünkről, vagy mint pl. a nyirkai jóslat, ami bizony igazán nem mondható rendszerdicsőítőnek. Az ilyen verset bizony a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti Dal után kellene minden magyarnak álmából felébresztve is kívülről tudnia. Büszke magyar! Az vagyok bizony! Büszkén büszke büszkeségemre! Magyarságomra! Nem is értem, hogy pl. az iskola beiratkozási programnak miért nem ez a gerince? Talán ezekben az MKP Hírvivő-ben, Új Szó-ban, Vasárnap-ban és sorolhatnám, miért nem ilyen érzelmű mondatok, versek, szövegek, történetek jelennek meg? Mert rendszerellenes. És bizony a Pártunk és Kormányunk által támogatott hírcsatornákban naná, hogy nem fog önmaga ellen beszélni, lázítani. Pedig mennyi önbizalmat lehet sugározni ilyen apróságokkal az emberek felé. És egy ilyen kérdésben, mint amilyen számunkra az élet ill. a túlélés, nagy szükségünk van biztató, támogató szavakra.
Úgyhogy ezúton bíztatok, bátorítok és jó munkát kívánok.
Szebb jövőt!"

Igen szebb jövőt és a felvidéki magyar nemzetrész szülőföldön való megmaradását kívánom.

Amíg Európa saruban , csizmában, bocskorban járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt meghonosítottuk a nadrágot és az alsó fehérneműt. Míg a franciák a szagokat elfedő parfümöt és parókát használtak, addig mi egyszerű mosakodással és tiszta fehérneművel mindezt megoldottuk. A gubancot is mi oldottuk meg a gombbal, akkor egy ilyen nemzet, nemzetrész mitől félhet, ki akadályozhatja meg a jogainak az érvényesítését? Vegyük végre tudomásul magyarnak lenni nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem feladat.

Arany János: Az orthológusokra
"Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt
Ami új van benne az mind rossz
Ami régi az meg tót."

Ez lenne az igazság? Nem, ez egy hazugság !!!

Az igazság talán ez lehet, lehetne:

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban:
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.

A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.

ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta rólunk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat...
Csak így történhetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a komputernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat.

Akkor, ... most merünk, vagy nem merünk küzdeni a jussunkért.!?

A könyv egyik üzenete:
"A megbocsájtás az erősek erénye, a gyengék sohasem bocsájtanak meg." (Gandhi)

Igen, mi megbocsájtunk az ellenünk vétkező embereknek, mi csak a jussunkat kérjük.